Vép határában ismét jelentős régészeti leletre bukkantak: római kori temetkezések kerültek elő, amelyek a település múltját tárják fel.
A Savaria Múzeum régészei a tavaly őszi ásatás után újabb izgalmas felfedezést tettek Vép határában. Míg korábban 5-6. századi sírokat tártak fel, most egy szomszédos telken az 1-2. századból származó római temetkezésekre bukkantak. Ezek között több urnasír is található, amelyeket a korszakra jellemzően étel- és italmaradványokkal helyeztek el.
„Ez egy üvegurnás temetkezés volt, sajnos az urnát a szántás megrongálta, de a többi melléklet jó állapotban maradt meg. Tíz edényt találtunk, köztük egy kivételes állapotban lévő, bordás üvegtálat a 1-2. századból. Ezeket már a Savaria Múzeum restaurátorai vizsgálják” – nyilatkozta Kolonits László ásatásvezető, a Savaria Múzeum régésze.
Az ásatások során egy másik temetkezési rítust is azonosítottak, az ún. bustumot. Ez a szokás szintén az 1-2. századra datálható. A rítus során egy gödröt ástak, fölé máglyát építettek, és itt hamvasztották el az elhunytat. A hamvak és mellékletek ezt követően kerültek a sírba. A gödörben jól megfigyelhetők a csontmaradványok és edénytöredékek.
A sírokban kerámiapoharak, korsók, kistálak mellett szegeket, kést vagy sarlópengét és egy bronz fibulát is találtak. A logisztikai cég telephelyének bővítése miatt folytatott újabb ásatások során két csontvázas sírt is feltártak az 5-6. századból. Az egyik csontvázon koponyatorzítás nyomai figyelhetők meg, amit antropológiai vizsgálatok igazolhatnak.
Kolonits László szerint a két temető közötti 300 év különbség ellenére valószínű, hogy egy temető részei lehetnek. „A jelenlegi ásatások a kora római temetkezéseket tárják fel, és könnyen lehet, hogy a késő római sírok nyugat felé, Szombathely irányában találhatók. Még nem tudjuk biztosan” – tette hozzá.
A későbbi temetkezések keleti irányban kerültek elő, ahol a helyben élő római lakosság és a bevándorló népek összeolvadása figyelhető meg. Régóta ismert, hogy ezen a területen haladt át a Savaria-Bassiana út, amely az ókori Szombathelyt és Sárvárt kötötte össze. A humuszolt felületen valószínűleg ennek oldalsó vízelvezető árkai is láthatók.
Az ásatások nemcsak Vép múltját tárják fel, hanem gazdagítják a régészeti ismereteket a római kori temetkezési szokásokról és a korabeli életmódról is.
